Vámpírok közt „Jóban, rosszban”- Zenés beszélgetés Pásztor Ádámmal

A Benczúr Ház csodaszép dísztermében rendszeresen megrendezésre kerülő KulTúra című rendezvénysorozat nézőit a legutóbbi alkalommal is zenével fűszerezett, baráti hangulatú beszélgetés várta. A szervező és házigazda, Knapné Hanyecz Tünde legutóbbi beszélgetőtársa többek között Pásztor Ádám színművész volt. A korábban elsősorban a Vámpírok báljából és a Jóban, rosszban című tévésorozatból ismert tehetséges, fiatal mosonmagyaróvári színész egyre gyakrabban bukkan fel a Madách Színház világot jelentő deszkáin is.

Fő a kitartás

A kezdeteket felidézve Ádám elmesélte a jelenlévőknek, hogy hiába vágyott már egész kicsi korától kezdve a sikerre, általános iskolás diákként eleinte nem sikerült érvényesülnie a szavalóversenyeken, de a kitartás és a szorgalom végül meghozta a gyümölcsét. Hatodik osztályban Örkény István egyik egyperces novellájával törte meg a jeget: sikerült továbbjutnia a városi fordulóba. Innentől kezdve nem volt megállás. Néhány évvel később csatlakozott egy mosonmagyaróvári színjátszótársulathoz, ahol a Légy jó mindhalálig című musicalben rögtön Nyilas Misi szerepében állhatott közönség elé. Mivel ma főként zenés darabokban láthatjuk, meglepő, hogy eleinte félt az énekléstől. "Prózai színésznek készültem, ezért nagyon komoly lelki fejlődésen kellett keresztülmennem ahhoz, hogy énekelni merjek a többiek, később pedig a közönség előtt"- emlékezett vissza. Hozzátette, hogy a színészi pályával kapcsolatban éppen ezt tartja az egyik legcsodálatosabb dolognak: óriási félelmeket kell leküzdeni, és komoly belső utakat kell bejárni, ahogy egy életút halad előre.

Rabul ejtő varázslat

Visszaemlékezett arra is, amikor nézőként először találkozott a színház varázsával. A dzsungel könyve címűmusicalt nézte meg szüleivel a Pesti Színházban. "Hatalmas élmény volt. A szünetben ki sem akartam menni a büfébe. Csak ültem ott, és vártam, hogy folytatódjon a varázslat"- idézte fel az életre szóló élményt. Hozzátette, hogy a Győri Nemzeti Színházban egész fiatalon olyan komoly darabokat volt szerencséje végignézni, mint például a Száll a kakukk fészkére című előadás. "Ezeknek a színdaraboknak az üzenetét egy kisgyermek elsőre nem biztos, hogy teljes egészében megérti, de valami mégis megragadott ebben a világban. Elvarázsolt az egésznek az atmoszférája, illetve az, hogy a színészek mennyi energiát tesznek bele egy-egy szerep megformálásába. Máig is azt gondolom, hogy ettől jó igazán egy előadás: megragad, magával ránt, és a végén úgy állsz fel a székből, hogy még érzed a hatását, a varázslatot. Ez fogott meg engem a színházban, ezért kezdtem vágyni én is arra, hogy színész legyek. Azt éreztem, hogy jó lenne ezt csinálni, jó lenne ekkora hatással lenni az emberekre és ekkora élményt nyújtani nekik"- osztotta meg érzéseit és gondolatait a közönséggel. Elmesélte azt is, hogy A dzsungel könyve után a zenés darabok közül Az operaház fantomja című előadás volt rá elementáris hatással. "Eleinte nem tudtam, mire számítsak, de az előadás végül annyira magával ragadott, hogy utána hónapokig a hatása alá kerültem: én is meg akartam tanulni úgy énekelni, mint ők. Szerettem volna annyi érzelmet kifejezni a hangommal, mint például az akkor Rault alakító Miller Zoli"- emlékezett vissza.

A tanulmányok

Jelentkezett a Színművészeti Egyetemre is, ahol az első rostán ugyan továbbjutott, a másodikon - bevallása szerint nagyrészt saját fiatalkori könnyelműsége miatt - sajnos fennakadt. Azonban később megtalálta a helyét, és a Pesti Broadway Stúdió, majd a Pesti Magyar Színiakadémia növendékeként már a kezdetektől fogva éles helyzetekben is szert tehetett színpadi gyakorlatra. Az akadémiai képzés egyik előnye éppen az, hogy nem csupán harmadévtől kezdve engedik színpadra a növendékeket, hanem már a kezdetektől fogva beleláthatnak egy színház működésébe, és rutint szereznek a nagyszínpadon is. "Megismerhettük azt a teret, ami üresen számomra leginkább a világűrhöz hasonlít, ahol minden fekete. De minden előadásnak van egy sajátságos atmoszférája, és amint bekerül a színpadra a díszlet, valami azonnal megszületik. Nemcsak egy látvány, de egy érzés, egy atmoszféra is megteremtődik olyankor"- fejtette ki gondolatait.

Darabok, amik valóban nekünk és rólunk szólnak

Az egyik legfrissebb, nyári bemutatója, a Vörös Rébék című musicalballada kapcsán hangsúlyozta azt is, mennyire fontosnak tartja, hogy magyar történelmi események és irodalmi művek is feldolgozásra kerüljenek, illetve hogy magyar zeneszerzők és kreatív csapat alkossa ezeket a feldolgozásokat. " Fontos, hogy ezek a művek tényleg a sajátjaink legyenek, nekünk és rólunk, a mi kultúránkról, hagyományainkról szóljanak. Jelenjenek meg benne népi motívumok akár tartalmilag, akár zeneileg is. A saját kultúránkat, a hagyományainkat tovább kell vinnünk, és ha a balladákat és a kötelező olvasmányokat így tudjuk közelebb hozni a fiatalokhoz, akkor ezt kell tenni." 

Megtudhattuk, hogy bár még fiatal, nincsenek szerepálmai. "Voltak, de ma már úgy gondolom, hogy az élet elém sodorja majd azokat a feladatokat, amikben vagy tanulási lehetőségem nyílik, vagy meg tudok bennünk mutatni magamból valami mást is, mint egy musicalben. Ezért izgalmas szerepelni például egy operettben, vagy egy prózában. El kell engedni a nagy szerepálmokat. Az a szerep, ami igazán rám vár, úgyis meg fog találni."

A számtalan személyes élményt felsorakoztató délutánon operett, musical, sőt rock and roll dallamok is felcsendültek Ádám előadásában. A színművész mellett Tótka Sándor olimpikon személyében egy ifjú élsportoló is csatlakozott a beszélgetéshez. Kettőjük párosa tökéletesen működött együtt, és hamar láthatóvá vált, hogy a két, teljesen különböző hivatást választó fiatalember nagyon hasonló, gyakran párhuzamosan haladó életutat járt be eddigi pályája során.