Tehetség, kitartás és szorgalom - Beszélgetés a Jónás zenészdinasztiával

A Jónás-testvérek jazz-zongorista és zeneszerző édesapjuk, Jónás Rezső nyomdokaiba lépve már egész kisgyermekként rátaláltak a bennük szóló zenére és a hangszerükre, melyet igazi virtuózokként megszólaltatva katarzissal ajándékozzák meg a hallgatóságot. A fiatal művészekkel, ifj. Jónás Rezsővel és öccsével, Dániellel a Magdolna utcai otthonukban beszélgettünk többek között jövőbeli terveikről és arról, hogy mit éreznek a színpadon állva.

Amikor a tehetséghez szorgalom és kitartás társul, abból általában valami bámulatra méltó dolog születik. A két fiatal zenész mindössze 7 és 8 évesek volt, amikor édesapjuk zenekarának vendégeiként először álltak közönség elé. A debütálás helyszíne a Magyar Rádió Márvány Terme volt. Az erős kezdést aztán még erősebb folytatás követte.

Az idősebb fiú, Rezső - aki ma is húszéves csupán -­ a londoni Royal Academy of Music jazz-zongorista hallgatójaként a világ egyik legjobb bőgősével, Dave Hollanddal zenélhetett együtt. Döntős volt a Magyar Jazz Szövetség által 2016-ban meghirdetett "Az év fiatal jazz zenésze" versenyen, megnyerte az I. Belvárosi Országos Jazz Versenyt, de zeneszerzőként is megcsillogtatta tehetségét a Jazz Combo Verseny döntőseként. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneakadémia jazz-zongora tanszakának másodéves hallgatója, Oláh Kálmán növendéke. Triójával a klasszikus jazzdalok mellett saját szerzeményeit játssza. "Klasszikus tanszakon kezdtem a zenei tanulmányaimat, a konzervatóriumban is klasszikus zenésznek készültem, egészen másodikos koromig. Aztán ­- amikor Apuék egyik próbáját hallgattam - bevillant valami. Megfertőztek engem a jazzel"- emlékszik vissza a műfajváltásra.

A fiatalabb fiút, Dánielt - aki most tizenkilenc éves ­­- többek között a Virtuózok című tehetségkutató tévéműsorból is ismerheti a klasszikus zenét kedvelő közönség. Az akkor tizenhat éves ifjú klarinétművész egészen a középdöntőig jutott. Londonban ő is teljesített egy szemesztert a Royal Academy of Music növendékeként, jelenleg pedig a Liszt Ferenc Zeneakadémiára készül felvételizni. "Londonban még nagyon fiatalok voltunk, fel sem fogtuk igazán, hogy mi történik velünk"- emlékszik vissza Dániel, akinek akkoriban a Royal Filharmónikusok első klarinétosa, Michael Wight és a Klarinétművészek Világszövetségének elnöke, David Cambpell is tartott órákat.

Mindkét fiú nagyon hamar megtalálta a saját hangszerét. Rezső - édesapjához hasonlóan - a zongorán játszva, illetve zeneszerzőként ejti bámulatba a közönséget, Dánielről pedig egész kicsi korában kiderült, hogy a fúvóshangszerek, azon belül a klarinét virtuóza. "A zenei általános iskolában, ahova Dani járt, kötelező volt furulyát is tanulni. Olyan gyönyörű hangon szólaltatta meg azt az egyszerű, műanyag furulyát, amit egy játékboltban vettünk neki, hogy azzal minden eldőlt. Rögtön tudtam, hogy ő bizony fúvós. Hála a jó Istennek nagyon hamar megtalálta őt a saját hangszere"- emlékszik vissza büszkeségtől csillogó szemel Dani édesapja, aki itthon és külföldön egyaránt elismert jazz-zenészként szinte az egész világot bejárta.

A fiúk emlékeiket felidézve azt is bevallják, hogy voltak néha nehezebb pillanatok, amikor a sok gyakorlás fárasztó, kemény munkának tűnt, és szükség volt az apai szigorra és támogatásra ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki önmagukból. "De ezt igazán sosem éreztük tehernek, a zenélés akkora örömöt jelentett számukra, a kitartó munka pedig meghozta a gyümölcsét"- teszi hozzá Rezső, aki élete eddigi legemlékezetesebb pillanatai között tartja számon azt, hogy kisgyermekként édesapjával, Balázs Elemérrel és Lakatos Pecek Krisztiánnal játszhatott együtt, illetve azt a londoni fellépést, amikor Dave Hollanddel együtt állt a közönség elé. De Dani is sok életre szóló élményt köszönhet a zenének. "Amikor az első nemzetközi versenyen kimondták, hogy én lettem az első, és amikor először játszottam szólistaként egy szimfonikus zenekarral, az fantasztikus érzés volt. A Virtuózokban szerepelni szintén óriási élmény volt, utána pedig sorra jöttek a felkérések. 16 évesen keveseknek adatik meg, hogy felnőtt szimfonikus zenekarok szólistájaként léphessen színpadra" - meséli csillogó szemmel.

"A jazzben az a jó, hogy változatos, rögtönzéssel teli. Sosem tudhatjuk előre egészen pontosan, hogyan fog egy-egy dal megszólalni a közönség előtt. Azt mindig az adott pillanat adja. Engem ez inspirál leginkább, amikor a színpadon vagyok" - válaszolja Rezső arra a kérdésemre, hogy mit érez a színpadon lépve. "Bár a klasszikus zenében adott a kotta, szerintem is az az igazi, amikor valaki valódi egyéniség, és több mindent tud átadni, mint egy megírt kotta. Amikor Önmagát megtudja mutatni a zenén keresztül. Én a színpadon eleinte izgulok, da az első pár hang után csak önmagamra és a zongorakísérőmre, illetve a zenére koncentrálok. Megszűnik a külvilág" - meséli Dani.

Arra a kérdésre, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki ilyen rendíthetetlenül haladjon előre az úton, az édesapától kapok választ. "Ehhez nagyon kemény munkára, illetve egymás támogatása, inspirálására van szükség. Fontos szerepet játszik a családunk életében az is, hogy egyenes úton járunk, Jézus útján. Hiszünk, és megpróbáljuk azt az életet élni, amit Isten vár tőlünk."

Fotó: Huszár Boglárka, Józsefváros újaság, Bogart Pictures