Homonnay Zsolt: nem a kort hangsúlyoztuk, hanem a ma is érvényes emberi helyzeteket

Február 21-én, 22-én és 23-án, hármas szereposztásban mutatta be Kálmán Imre egyik legismertebb művét, A cirkuszhercegnőt a Budapesti Operettszínház. A premier kapcsán a rendezővel, Homonnay Zsolttal többek között arról beszélgettünk, hogy milyen érdekességekre bukkant a rendezést megelőző, rá jellemzően sokrétű és aprólékos kutatómunka során.

Pillanatképek az előadásból. Fotó: Veres Ildikó, Janus Erika/ Budapesti Operettszínház

– A darab egyik érdekessége, hogy 1926-ban mutatták be, Kálmán Imre tehát egy akkor nagyon kortárs, mindössze hét-nyolc évvel korábbi történelmi időszakra utal benne. A cselekmény a cári Oroszországban játszódik, de ekkorra már az egész cári családot kivégezték, és a világ gyökeres átalakuláson ment keresztül. Ez a változás érzékelhető a műben is – hívta fel a figyelmet a rendező.

Homonnay Zsolt a beszélgetés során kifejtette, hogy felmerült benne a kérdés, miért ábrázolják a darab negatív főszereplőjét, Vlagyimirt – a cár unokaöccsét – kissé ütődött, nevetséges figuraként.

– Megértettem, hogy az akkori kor társadalmi megítélése szerint ez a réteg már idejétmúltnak, komikusnak számított. Mai szemmel nézve azonban ez a megközelítés már nem igazán helytálló. Az új fordításban ezért kicsit aktualizáltuk ezeket a társadalmi és történelmi összefüggéseket. Ehhez azonban néhány dramaturgiai változtatásra is szükség volt. Például egyáltalán nem volt indokolt, hogy Vlagyimir keverje a nyelveket, hiszen ő a cári udvar belső köreiből származik. Úgy gondoltuk, hogy inkább a szerelmi háromszög valódi sarokkövévé kellene válnia, ami erősebb drámai helyzeteket teremthet – fejtette ki koncepcióját a rendező.

– Az operettekben a szerelmeseket gyakran társadalmi vagy világnézeti különbségek választják el, de az, hogy jelen legyen egy potenciális harmadik, hogy a fekete mellett ott legyen a fehér, az inkább a musicalekre jellemző – hívta fel a figyelmet Homonnay Zsolt, aki a darab színpadra állítását megelőzően az előadás zenei világával kapcsolatban is sok információt gyűjtött össze.

– Kálmán Imre négyszer, talán ötször is visszadobta a szövegkönyvet, mert nem találta méltónak a zenéjéhez. Monumentális, operai minőségű zenét komponált, és nem fogadott el gyengébb történeti alapot. Csak a bécsi bemutató közeledte miatt állapodott meg végül egy változatnál – magyarázta, hozzátéve, hogy Kálmán zenéje éppoly monumentális, akár egy hollywoodi filmé, és ez nem a véletlen műve.

– Kálmán a Koessler-iskola örököse, ahonnan Bartók, Kodály, Dohnányi és később Rózsa Miklós is kikerült. Rózsát 1936-ban Alexander Korda Londonba vitte, majd 1940-ben Hollywoodba került, ahol a modern filmzene egyik alapítója lett. A cir­kuszhercegnő zenéjében is ott van ez a Koessler Jánostól kapott örökség. A darab zenéje hatalmas spektrumon mozog – a kozmikus magasságoktól az egy szál hegedű lélekhangjáig –, és ehhez méltó történetet kell elmesélnünk – szögezte le a rendező.

Homonnay Zsolt kitért arra is, hogy a mű színpadra állítsa során nem tértek el a szerzői szándéktól, hűek maradtak az operett műfaj hagyományaihoz mind a zene, mind a szöveg tekintetében, a megközelítésük azonban határozottan XXI. századi.

– Nem a kort hangsúlyoztuk, hanem az emberi helyzeteket, amelyek ma is érvényesek. Az emberek gyakran elbújnak a világ elől, ezzel azonban azt is kockáztatják, hogy mások nem látják meg valódi énjüket. A kérdés az, sikerül-e levenni az álarcot, sikerül-e őszinte emberi és társadalmi kapcsolatokat kiépíteni? Az utolsó pillanatig, a harmadik felvonásban is fenntartottuk annak a lehetőségét, hogy a szerelmesek talán nem is együtt folytatják majd útjukat, mert ahhoz előbb el kell jönnie a pillanatnak, amikor leveszik az álarcot. És ha ez sikerül is nekik, az álarc levétele után, amikor tiszta tekintettel, tiszta lélekkel és tiszta szívvel néznek egymás szemébe, még mindig adódnak konfliktusok. Hiszen vannak csalódások, vannak hazugságok, amikért bocsánatot kell tudni kérni, és amiket meg kell tudni bocsátani. Ez a drámai feszültség minden szereplő életében sorsdöntő pillanatokat hoz, és végül eldől, ki az, aki legyőzi a magányt, és ki az, aki továbbra is saját árnyékával küzd – mondta a rendező, hozzáfűzve, hogy a főbb szereplők életében egytől-egyig fontos szerepet játszik a magány, amely szimbolikus alakot is ölt. A magány hegedűsét megtestesítő Kiss-Balbinát Ádám mindegyiküknek más-más dallamot játszik.

A cirkuszhercegnő című operett megírásakor Kálmán Imre eredetileg egy cirkuszban játszódó darabot tervezett, az eddig színpadra állított előadásokban azonban sosem jelent meg teljes pompájában ez a világ. A Budapesti Operettszínház készülő produkciója ebben is újdonságot nyújt a nézőknek

Az első felvonás a cirkusz társalgójában, egyfajta művészbüfében zajlik, ahonnan látványos technikai megoldásokkal át tudunk lépni a manézsba – magyarázta a rendező.

A Fővárosi Nagycirkusszal való együttműködés, amely a Carmen és az Orfeum mágusa kapcsán már létrejött, most újabb mérföldkőhöz érkezett. Az artisták segítségével ezúttal valóban életre kelt a cirkuszi tér, majd a közönség egyetlen szempillantás alatt ismét a társalgóban találta magát.

– Itt az Operettszínházban – a színháztörténetben most először - valóban megcsodálhatja a közönség Mr. X varázslatos mutatványát. Egy olyan illúziót teremtettünk meg a színpadon, amely akár egy illuzionista show központi attrakciója is lehetne, miközben olyan hegedűszonáta szól, amely minden néző szívét megérinti – mondta a rendező.

A készülő előadás második felvonása – amely a cár unokaöccse, Vlagyimir kastélyában játszódik majd – szintén páratlan látványvilággal kápráztatta el a közönséget. A kastély, amelyet a történet szerint II. Katalin cárnő építtetett, egy misztikus, meglepetésekkel, titkokkal és csapdákkal teli helyszínként jelent meg, Tesla korának technikai vívmányait is tükrözve.

A mű látványvilágát – amely az operett hagyományait a 21. századi technika kínálta lehetőségekkel kiteljesítve jeleníti meg – Túri Erzsébet lenyűgöző díszletei mellett Füzér Anni szemkápráztató jelmezei gazdagítják, az előadás pedig a Krizsán Dániel által színpadra vitt, a tradicionális klasszikus balett, a sztepptánc és a cirkuszi mutatványok elemeit ötvöző, modern koreográfiával vált teljessé.

Az előadás egyik célja, hogy a fiatalokat is megszólítsa, és ebben Homonnay Zsolt elmondása szerint nagy szerepe van az egyetemista színésznövendékeknek, akik rendkívüli lelkesedéssel és tehetséggel vettek részt a próbákon. Emellett pedig Mr. X karakterének is van egyfajta Marvel-hősökre emlékeztető vonása. Általa az álarc mögötti titokzatosság és a szuperhősök misztikuma is megjelenik a darabban.

– Ez egy olyan előadás, amely a fiatalok számára is igazi alternatívát kínál a modern, látványos szórakoztatás, az internet és a különböző streaming szolgáltatók világában. Mindenképpen nagyon hálás vagyok, hogy a Cirkuszhercegnő előadás létrehozását rám bízta a színház főigazgatója, hisz eddig Mr. X- ként éltem meg a darab különböző változatait, most rendezőként teljes komplexitásában merülhettem el e csodálatos világban – zárta gondolatait a rendező. .