„Fontos, hogy legyenek hőseink, akiknek a példájából erőt meríthetünk”

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175 éves évfordulójáról március 10-én Huszka Jenő Mária főhadnagy című művének bemutatásával emlékezik meg a Budapesti Operettszínház. Az eredeti változat alapján készülő előadás kapcsán a címszerepet alakító operaénekes primadonnával, Kiss Diánával egyebek mellett arról beszélgettünk, mi mindent taníthat ma számunkra Lebstück Mária története.

Milyennek látod a karaktert, akit ebben a darabban alakítasz?

Mária egy nagyon határozott, fiatal lány, akit kiszakítanak a megszokott környezetéből. Fiatalon elkerül Bécsbe, távol él az otthonától, a családjától és a hazájától, ahová visszavágyik. Az előkelő Simunich családnál él, akik befogadják és jó neveltetést biztosítanak számára, de sosem érzi náluk igazán otthon magát. Folyamatos honvágya van, és olyan erős hazaszeretet él benne, amilyennel manapság nagyon ritkán találkozunk. Lebstück Mária a való életben is ugyanilyen hazaszeretettel létezett. Ez volt a lefőbb oka arra, hogy huszárnak álljon, a valóságban nem egy férfi miatt csatlakozott a katonákhoz. A darabban sem csak a Jancsó Bálint iránt érzett szerelem mozgatja Máriát, és nem is feltétlenül a Herberttel kötendő házasság elől menekül. Ezeknél is jobban motiválja a szabadság iránti vágy, a honvágy és az az extázis, ami a jurátusok láttán hatalmába keríti. Izgatottan rohan vissza a Simunich házba, ahol a magyarellenes család persze gyorsan lehűti a lelkesedését. Mária így egyre kétségbeesettebben keresi a lehetőséget, hogy hazajuthasson Magyarországra. Ebben támogatót is talál, a nagynénje, Antónia személyében, akit meg sem hívtak az esküvőre, pedig nagyon közel áll Máriához. Meg akarja menteni a lányt, mert tudja, hogy nem szerelemből mondott igent Herbertnek. Annál is inkább, mert korábban őt is hasonlóképpen adták férjhez.

Mitől aktuális, mire taníthat ma bennünket Mária története?

Például arra, hogy az erő, az elszántság, a tenni és változtatni akarás nagyon fontos az emberiség életében, hiszen csak akkor tudunk fejlődni, ha folyamatosan többre, jobbra törekszünk. Fontos, hogy legyen egy cél, amiért küzdhetünk, mert az visz minket előre. Mária egyebek mellett arra tanít, hogy minden körülmények között vállaljuk az elveinket, és azt a célt, amiért küzdeni akarunk. Hazája iránti odaadása pedig emlékeztet rá, hogy manapság is mennyire fontos a hazaszeretet, az otthonunk iránti ragaszkodás. A honvágyat főleg azok értik és élik meg, akik bármilyen okból kifolyólag külföldön élnek. Mi, akik itthon vagyunk, természetesnek vesszük, hogy magyarul szólhatunk egymáshoz, de gondoljunk csak a határon túli magyarokra, akiket sokszor meg sem hallgatnak, ha a saját anyanyelvükön szólalnak meg. Manapság rengeteg félelemmel kell szembenéznünk, számtalan veszély vesz körül bennünket, és a bajok évről évre tornyosulnak. Ebben a helyzetben fontos, hogy legyenek olyan hőseink, mint Lebstück Mária, akiknek a példájából erőt meríthetünk, akikről érdemes megemlékezni. Ma is fontos, hogy tudjunk küzdeni azért, ami sokat jelent számunkra. Én határozott nőnek tartom magam, és mindig igyekszem a feladataimat a tőlem telhető legjobb módon teljesíteni. De Mária bőrébe bújva olyan dolgokat tapasztalhatok és mutathatok meg, olyan erőt hoz elő belőlem, ami számomra is nagyon izgalmas, különleges élmény, és bízom benne, hogy a közönségre is erős hatással lesz majd.

Bár huszárnak áll, férfiként jelenik meg mások előtt, Mária a lelke mélyén mégis nő marad, ezért gondolom, katonaként is másképp lesz erős, mintha férfi lenne.

A nők valóban másképp erősek, mint a férfiak. Gondoljunk csak a várandósság kilenc hónapjára és arra, amit utána anyaként véghezvisz egy nő. Ugyanakkor nekünk, nőknek mindig ott van az érzelem is a lényünkben, és ezt nem lehet kikerülni. Mária sem tudja elhallgattatni az érzéseit. Ez a darabban a Jancsóval való szerelem kapcsán is megfigyelhető, s azt gondolom, hogy a katonai sikerek is az érzelmi erejének köszönhetőek, hiszen a szerelemért, a szabadságért, s a hazájáért küzd. Ahogy az a darabban is elhangzik: egy új világért, amelyben nincs nyomorúság és elnyomás. Az 1848-as forradalom mindannyiunk életét megváltoztatta, ezért is fontos emléket állítani a hőseinknek.

Van olyan cél, amiért te is annyira tudnál küzdeni, amennyire elszántan harcolt Mária a hazáért és a szabadságért?

Egyelőre még nem vagyok anya, nem kaptam még meg ezt az áldást a Jóistentől, de azt gondolom, hogy minden nő a gyermekéért tud leginkább küzdeni. Én is arra vágyom, hogy ha majd egyszer családom lesz, mindent meg tudjak adni a számukra. Emellett a hivatásom a másik cél, amiért egész életemben küzdök. Hiszem, hogy a Jóistentől kaptam ezt az utat, ami ugyanakkor sosem volt teljesen sima és zökkenőmentes. Szorgalommal és kitartással kellett dolgoznom azért, hogy előrébb juthassak, amiért hálás vagyok, mert ezáltal tudtam igazán fejlődni. Az ember akkor tud boldog lenni, ha azt csinálhatja, amit a lelke mélyén sajátjának érez. Persze mindig lesznek nehézségek és hullámvölgyek az életben, néha szenvedni kell, mert csak úgy tudunk fejlődni, de nagyon szerencsés ember, aki azt csinálhatja és azért küzdhet, amit igazán szeret. A Jóisten pedig mindig irányítja az utunkat. Nem biztos, hogy mindig minden azonnal sikerül, de mindennek megvan a maga ideje és oka. Nekem sem sikerült például elsőre a felvételi a Zeneművészeti Egyetemre, de éppen ezért még inkább hálás voltam, amikor felvételt nyertem a Zeneakadémia opera szakára, s akkor egy olyan társaságba kerültem, akik számomra a mai napig nagyon sokat jelentenek. Ennek köszönhetem például, hogy együtt végezhettem el a Zeneakadémiát többek között Erdős Attilával és Bojtos Lucával, akikkel most a Mária főhadnagyban is együtt játsszunk.

Hogyan zajlott a próbafolyamat? A rendező, Homonnay Zsolt elképzeléseinek megvalósítása mellett Ti is beleszóltatok egy-egy jelenet kidolgozásába?

Van, hogy egy próbafolyamat során már előre megkapjuk a szövegkönyvet, és az olvasópróbára már úgy érkezünk, hogy tudjuk a dalokat és a szöveget. Ennél szerintem szerencsésebb, amikor van lehetőségünk együtt gondolkodni, közösen formálni a karaktereket. Persze mindezt a rendező szemszögéből kiindulva, amihez hozzátehetjük a mi gondolatainkat és érzéseinket. Ez segíthet, hogy azonosulni tudjunk az adott karakterrel. Bár gyerekkoromban sokat mondtam verset és prózát, operaénekesként számomra mégis kihívást jelent, hogy nagyon sok prózai rész van a darabban. Izgalmas feladat megtalálni a karakterem különböző hangjait, jelenetről jelenetre kidolgozni a lelki fejlődését. Ehhez Zsolt nagyon sok mankót ad, de mi magunk is hozzátehetjük a saját érzéseinket, gondolatainkat. Sokat számít, hogy egy kollégáról van szó, akivel ráadásul már számtalan darabban együtt játszottunk. Többek között vele debütáltam a Csárdáskirálynőben.